Az írás mögötti emberi és szakmai kérdések.
A tárgyalóteremben mindenki tudja, mikor kell felállnia. Az ítélet elhangzik, a bíró távozik, a vádlottat elvezetik. A hátsó sorban valaki még ül. Talán arra vár, hogy kiürüljön a terem. Ne kelljen senkinek a szemébe néznie, amikor kimegy.
Tovább olvasom →
Egy pap ül a halálraítélt mellett. Kezében kopott, fekete bőrkötésű Biblia. A másik férfi életéből már csak néhány óra van hátra. Ennyi idejük maradt beszélni bűnről, felelősségről, Istenről. Arról, amivel egy embernek a halála előtt még szembe kellene néznie.
Tovább olvasom →
A törvény felhatalmazhat egy embert arra, hogy halálra ítéljen egy másikat. De felmentheti-e a lelkiismerete terhe alól is?
Tovább olvasom →
Egy ítélet eldöntheti, mi történjen a vádlottal. De mi történik utána azzal, aki kimondta?
Tovább olvasom →
Naomi Breides bíróként halálra ítélt egy gyilkost. Megvizsgálta a bizonyítékokat, alkalmazta a törvényt. A kivégzés napján mégis szembe kell néznie az őt emésztő kérdéssel. Mi a saját felelőssége abban, hogy egy másik ember meghal?
Tovább olvasom →
Jeremiah Stolten embereket ölt. Naomi Breides halálra ítélte. A bűn kétségtelen. A regény főszereplője mégis a bírónő. Miért az ő történetét akartam elmesélni?
Tovább olvasom →
Lehet-e valami jogszerű, miközben az ember lelkiismerete tiltakozik?
Tovább olvasom →
A megbocsátás nem felmentés. Hol húzódik a határ bűn, a felelősség és az irgalom között?
Tovább olvasom →
Egy bírónak döntenie kell. Nem bújhat el az ítélet elől. Ettől bíró. De mi történik akkor, ha olyan döntést kell meghoznia, amely bár törvényes, mégis súlyosan megterheli a lelkét?
Tovább olvasom →
A Döntések kora – A fenevad bélyege megírásakor még fikciónak tűnt, hogy az emberi agyat közvetlenül összekapcsoljuk a technológiával. Ma már engedélyeztek olyan klinikai vizsgálatokat, amelyekben agy–számítógép interfész chipeket ültetnek betegek agyába. A kérdés lassan nem az, hogy lehetséges-e, hanem az, hol lesznek a határai.
Tovább olvasom →
A Döntések kora – A fenevad bélyege nem egyszerűen techno-scifi-fantasy-thriller, hanem regény az emberi méltóságról, a hitről és arról a pillanatról, amikor a fejlődés már nemcsak lehetőség, hanem erkölcsi választás is.
Tovább olvasom →
Több mint húsz évvel ezelőtt véletlenül láttam egy dokumentumfilmet Pető Andrásról. Hallottam már a Pető Intézetről, de valójában akkor értettem meg először, milyen emberi sorsok, küzdelmek és csodával felérő eredmények kapcsolódnak a nevéhez és módszeréhez.
Tovább olvasom →
A veszteséget megélni is nehéz. Kimondani még nehezebb. Írni róla pedig talán az egyik legnehezebb írói feladat.
Tovább olvasom →
Az Élet a halál után számomra nem egyszerűen egy könyvcím. Sokkal inkább tiszteletadás azok előtt, akik elveszítették a gyermeküket — és hála azért, hogy nekünk ezt a tragédiát nem kellett átélnünk.
Tovább olvasom →
Az ember ritkán mutatja meg magát teljesen.
Tovább olvasom →